TechtudSzerző: magyarnemzet 2 napja 7 percnyi olvasás
Nem a magyarok szeretett királynéja, Erzsébet volt a merénylő eredetileg kiszemelt áldozata.
A tragikus sorsú Sisi, a magyarok kedvenc királynéjának életútja olyan volt, akár egy görög sorstragédia.
A máig élő népszerű legenda szerint amikor az 1848-as forradalom első felelős miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos felsége, Zichy Antónia grófnő megtudta, hogy a haynaui vérbíróság által halálra ítélt és a siralomházban ülő férje kegyelmi kérvényét az ifjú ausztriai császár, Ferenc József elutasította, megátkozta az uralkodót.
Annak, hogy e legendának van-e bármilyen valós alapja valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni,
de tény, hogy Ferenc Józsefet hosszúra nyúlt élete során családi tragédiák egész sora sújtotta.
Ausztria császárát és később, az 1867-ben létrejött osztrák-magyar kiegyezés nyomán megalakult Osztrák-Magyar Monarchia fejét 1857. május 29-én érte az első súlyos csapás.
Az ifjú uralkodó 1854. április 24-én vezette oltár elé szíve választottját, Wittelsbach Erzsébet (teljes nevén Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia) bajor hercegnőt, akivel szerelmi házasságot kötött.
Az uralkodói pár várva várt első gyermeke, Zsófia Friderika 1855. március 4-én született meg. A császári pár rajongva szeretett bájos kislánya azonban alig töltötte be a második életévét, amikor tífuszfertőzésben meghalt.
A második családi tragédia a kiegyezés évében, 1867-ben érte Ferenc Józsefet
alig kilenc nappal azt követően, hogy a budavári Nagyboldogasszony-templomban a kiegyezés lezárásaként és a megbékélés jegyében magyar királlyá, a feleségét, a magyarság körében rendkívül népszerű Erzsébetet pedig magyar királynévé koronázták.
Testvéröccsét, akivel gyermekkorától fogva mély és szeretetteljes kapcsolatot ápolt, a mexikói trónra meghívott igen jó kedélyű és briliáns intellektusú Miksát az országban dúló polgárháború sodrásában letaszították a trónról, és a lázadók fogságába került császárt Benito Juárez, a zendülők vezérének parancsára 1867. június 17-én kivégezték.
A harmadik súlyos csapás 1889. január 30-án érte a császári párt. Az anyja szabad szellemiségét megörökölt bohém természetű, ám de kivételes intelligenciával megáldott Rudolf, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse 1889. január 30-ának éjjelén máig rendkívül homályos és tisztázatlan hátterű körülmények között fiatal szeretőjével, az alig 17 éves Mary Vetsera bárónővel együtt a Bécshez közeli Mayerling vadászkastélyában öngyilkosságot követett el.
A negyedik, és kétségtelenül a legmegrendítőbb tragédia 1898. szeptember 10-én érte az ekkor már idős, a 68-ik életévét betöltött Ferenc Józsefet; ezen a napon szeretett feleségét Svájcban halálosan megsebesítette egy olasz anarchista, Luigi Lucheni. A sors azonban valóban nem kímélte meg semmitől az agg uralkodót, akinek két évvel a halála előtt még meg kellett érnie az unokaöccse és a Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd halálát is.
Az 1848 decemberében Zsófia Friderika főhercegné és Klemens Lothar von Metternich herceg szervezte palotaforradalom lemondásra kényszerítette V. Ferdinánd császárt. A lemondatott Ferdinánd helyére Zsófia a tulajdon férjét, Ferenc Károlyt -akit Ferdinándhoz hasonlóan „gyengeelméjűnek” titulált-, a trónöröklési sorban erőszakkal hátrébb szorítva a fiát, a 18 éves Ferenc József főherceget ültette a császári trónra.
A rendkívül akaratos és a fia felett zsarnokoskodó Zsófia saját maga akarta elintézni az ifjú Ferenc József párválasztását is. Zsófia Wittelsbach Ilona bajor királyi hercegnőt, Sisi nővérét szemelte ki a leendő menyének. Anyja nyomására Ferenc József 1853 augusztusában Bad Ischlben fogadta is a Wittelsbach család háztűznézőbe érkezett hölgytagjait élükön a kiszemelt arával, Ilona hercegnővel, hogy megtegyék a következő lépést, az eljegyzés előkészítését. Ilona húgának, Erzsébetnek ebben nem szántak semmiféle szerepet, ő mint csak kísérő családtag érkezett Bad Ischlbe.
Ferenc Józsefet azonban már az első müncheni látogatása során valósággal megbabonázta az ifjú Sisi lenyűgöző szépsége és intellektusa, és a két fiatal közötti szimpátia a Bad Ischl-i vizit idején lángoló szerelemmé fejlődött. Ferenc József így végül nem a hoppon maradt Ilonát, hanem a húgát, Wittelsbach Erzsébet bajor királyi hercegnőt vezette oltár elé 1854. április 14-én, alig pár hónapos ismeretség után az Ágoston-rendiek bécsi templomában.
Így anyja akaratán átlépve Ferenc József mély érzelmeken alapuló szerelmi házasságot kötött Sisivel.
Az anyós azonban alig várta, hogy elérkezzen az a kedvező pillanat, amikor visszaszerezheti a fia felett a szerelmi házassággal megtépázódott befolyását. És ez a pillanat a trónörökös, Rudolf megszületésével érkezett el számára.
A gyönyörű és rendkívül művelt, szabad szellemű Erzsébet császárné számára már az első pillanatoktól kezdve elviselhetetlenül fojtogatónak bizonyult a bécsi udvar mohos légköre. Zsófia és a Habsburg udvari ókonzervatívok leplezetlen ellenszenvvel szemlélték Erzsébet úgymond „tűrhetetlen” liberalizmusát és szabadelvű gondolkodását.
A császár anyját, Zsófia Friderika főhercegnőt mélyen megbotránkoztatta, hogy a menye milyen tüntető rokonszenvvel viseltetik a magyarok ügye iránt, mi több, az udvarba hozatott jeles magyar nyelvésztől, Falk Miksától vesz lelkesen nyelvleckéket, és férjét a „rebellis magyarokkal” való minél előbbi kiegyezésre ösztönzi.
Noha az okos és művelt Sisi sohasem szólt bele politikai ügyekbe, de ragyogó intellektusának köszönhetően a férje négyszemközti beszélgetéseik során gyakran kikérte felesége okos tanácsait, többek között a magyarokkal való kiegyezés kérdésében is.
Sisi egyértelműen a magyarokkal való mielőbbi megbékélést, és a birodalom Ausztria, illetve Magyarország egyenrangú szövetségén alapuló átalakítását szorgalmazta. Sisinek éppen ezért rendkívül komoly szerepe volt az 1867-es kiegyezés tető alá hozásában.
Zsófiát azonban nagyon aggasztotta, hogy a menye a császárt is túlontúl „megfertőzi” a magyarok iránti rajongásával,
ezért amikor 1858. augusztus 21-én megszületett a várva várt trónörökös, Rudolf főherceg, elhatározta, hogy Rudolf nevelését nem fogja átengedni a menyének.
Ferenc József és felesége kapcsolata eleinte boldog és kiegyensúlyozott volt, de Zsófia intrikái, és a két asszony között kiteljesedő egyre erőteljesebb konfliktus
komolyan próbára tette Ferenc József és Sisi kapcsolatát.
Erzsébet teljes egészében magának követelte Rudolf nevelését, Zsófia ezt azonban azzal opponálta, hogy Erzsébet képtelen lenne úgymond „helyes” irányba nevelni a trónörököst. Ferenc Józsefet rendkívül megviselte a felesége és az anyja között állandósult konfliktus.
Két malomkő között őrlődve a Rudolf nevelése körül kipattant és egyre jobban elmérgesedő vitában végül az anyja mellé állt. Erzsébet soha sem bocsátotta meg férjének, hogy a fiuk nevelése körüli, az anyjával kibontakozott küzdelemben cserben hagyta őt. A császári pár kapcsolata ekkor és emiatt romlott meg, méghozzá véglegesen.
Rudolf 1889. január 30-i tragikus halála után Sisi mély depresszióba, élete végéig kitartó búskomorságba esett. Fia halálát követően – ami miatt súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte-, soha többé nem vette le magáról a fekete gyászruhát.
Már a mayerlingi tragédia előtt is egyre kevesebb időt töltött Bécsben, de a trónörökös halála után valósággal menekült a császárvárosból és az év legnagyobb részét Bécstől távol, hol Korfun, hol Badl Ischlben, illetve Budán, vagy Gödöllőn töltötte.
Összes szeretetét az 1868-ban született leányára, Mária Valéria főhercegnőre pazarolta, akit igaz magyarrá akart nevelni Budán. Sisi 1889 után különösen sokat utazott, bolyongott szerte Európában, hogy minél távolabb legyen Bécstől és a Hofburgtól, de mély fájdalmától már soha többé nem tudott megszabadulni, az mindenhová elkísérte. Ez a nyughatatlanság vitte őt el élete utolsó útjára, a svájci Genfbe is, ahová 1898. szeptember 9-én érkezett meg.
Ezt az utazását nem tartották sem megfelelően előkészítettnek sem pedig biztonságosnak, de a császárné visszautasította az aggályokat, mivel irtózott a nagy kísérettől. Másnap, szeptember 10-én délelőtt kisszámú kíséretét a szállásan, a genfi Beau Rivage hotelben hagyva, kedvenc magyar udvarhölgyével, Sztáray Ida grófnővel kettesben a tóparti sétányon a hajóállomás felé siettek.
A hajóállomás felé tartva váratlanul egy rosszul öltözött alak ugrott eléjük,
aki a nála lévő kihegyezett ráspollyal hirtelen a császárné felé szúrt, fellökve Sisit.
A földre rogyott Sisi – aki rablási kísérletnek vélte a támadást – feltápászkodott, majd Sztáray grófnőbe kapaszkodva tovább indultak a hajóállomás irányába.
Eleinte úgy látszott, hogy nem lett semmilyen komolyabb következménye a váratlan incidensnek, de amikor elérték a kikötőt és felsétáltak a kirándulóhajó fedélzetére, Erzsébet hirtelen összeesett. Amikor gyorsan bevitték az egyik kajütbe, hogy megvizsgálják, a fűzője meglazítása után fedezték csak fel a szívtájéki szúrt, vérző sebet.
Sisi arca elfehéredett, egyre nehezebben vette a levegőt a szemei pedig elhomályosultak. A fölé hajoló Sztáray grófnő felé fordulva elhaló hangon, ezek voltak az utolsó és magyarul elmondott szavai: „Mi történt velem?” Ezután kómába esett, és soha többé nem nyitotta ki szemét a magyarok forrón szeretett tragikus sorsú királynéja.
Az orvosszakértői vizsgálat megállapította, hogy a merénylő, az olasz anarchista Luigi Lucheni kihegyezett ráspolya a királyné szívébe hatolt, és csak a rendkívül szorosra húzott fűzője akadályozta meg a gyors vérveszteséget; ezért tudott eljutni a hajóig. Az elfogott merénylő nem tagadott, elismerte a gyilkosság elkövetését.
Bevallotta, hogy eredetileg a városban nyaraló orléansi herceg lett volna a célpontja, ám a herceg Luchini legnagyobb bosszúságára idő előtt távozott.
Miután az újsághírekben meglátta, hogy Erzsébet császárné is a városba érkezett, elhatározta, hogy Ferenc József felesége lesz az újabb célpontja. A merénylő sajnos, ez alkalommal végre tudta hajtani borzalmas tettét.
Sisit az 1898. szeptember 17-én megtartott udvari temetésen a bécsi kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra fia, Rudolf trónörökös mellé. A magyarok legkedvesebb királynéjának síremlékén mindig vannak friss virágok, és magyar nemzetszínű szalagokkal átkötött koszorúk, illetve apró piros-fehér-zöld papírzászlócskák.
Ezsébet császárnét, Ferenc József feleségét:
Napi