KultúraSzerző: magyarnemzet tegnap 3 percnyi olvasás
A szervezet közleményében hangsúlyozza: a művészi tekintély nem jelenthet korlátlan hatalmat.
A Magyar Teátrumi Társaság szerint
az emberi méltóság védelme, az abúzus minden formájának elutasítása és az ilyen esetek tisztességes, következetes kivizsgálása olyan közös szakmai minimum, amely világnézettől, intézményi és szakmai hovatartozástól függetlenül összeköthet bennünket.
A szervezet a szakmai szervezetek, intézmények és alkotóközösségek csatlakozását várja a kezdeményezéshez, amelynek jelmondata: „Legyen a színház: Tér a művészetnek, biztonság mindannyiunknak.”
A társaság szerint a színház különösen érzékeny közeg, hiszen a közös alkotás bizalomra épül. A próbákon a színészek, rendezők és más alkotók gyakran fizikailag és érzelmileg is közel kerülnek egymáshoz, ezért különösen súlyos, ha valaki visszaél ezzel a bizalommal. A felhívás az elmúlt években nyilvánosságra került történetekre is utal, amelyekben hatalommal való visszaélésről, megalázásról, kiszolgáltatottságról, valamint verbális, lelki vagy fizikai bántalmazásról számoltak be. Az MTT szerint az ilyen esetek megítélésében nem lehet kettős mércét alkalmazni attól függően, hogy ki az érintett, vagy melyik szakmai, intézményi, illetve világnézeti közegben történt az eset.
„Különböző emberek. Különböző történetek. Különböző világlátás. És éppen ebben rejlik a lényeg. Az abúzus nem világnézeti kérdés”
– fogalmaznak.
A Magyar Teátrumi Társaság szerint a színház hierarchikus közeg: rendező és színész, mester és növendék, igazgató és társulati tag között szükségszerűen létezik alá-fölérendeltség. Ez azonban nem jelentheti a hatalom korlátlanságát. „A művészi tekintély nem jelenthet korlátlan hatalmat” – írják. A közlemény szerint sem a tehetség, sem az életmű, sem a szakmai rang nem írhatja felül azokat a határokat, amelyek egyik embert a másiktól elválasztják. A társaság szerint ezért
nem elegendő akkor beszélni az abúzusról, amikor egy konkrét ügy már nyilvánosságra került. Közös szakmai minimumra van szükség, amely nem egy-egy botrány nyomán születik, és nem változik attól függően, hogy éppen ki az érintett.
Az MTT szerint az érintetteket meg kell hallgatni, a körülményeket fel kell tárni, és ahol felelősség állapítható meg, annak következménye kell legyen. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy „a nyilvánosságban megfogalmazott vád önmagában ne váljon ítéletté”. A társaság szerint az áldozatok védelme, a megszólalók komolyan vétele, az ártatlanság vélelme és a tisztességes vizsgálat nem egymással szemben álló szempontok. „Ugyanannak a felelős szakmai magatartásnak a részei” – fogalmaznak. Az MTT olyan eljárásrendet tart szükségesnek, amely egyértelművé teszi, hová fordulhat az, akivel szemben átléptek egy határt, hogyan vizsgálható ki egy bejelentés, és milyen garanciák illetik meg az ügy valamennyi érintettjét.
A Magyar Teátrumi Társaság ezért párbeszédre és közös munkára hívja a szakmai és érdekképviseleti szervezeteket, az intézményeket, az alkotókat, valamint mindazokat, akik az elmúlt években felemelték szavukat az abúzus ellen.
A cél egy, a teljes magyar előadó-művészeti területre alkalmazható szakmai ajánlás és eljárásrend kidolgozása.
A társaság szerint ehhez nem szükséges, hogy a résztvevők minden kulturális vagy közéleti kérdésben ugyanazt gondolják. „Nem kell ugyanazt gondolnunk a színházról, a kultúrpolitikáról vagy akár az ország dolgairól. Nem kell ugyanarra szavaznunk” – áll a felhívásban. Az emberi méltóság védelmében azonban a szervezet szerint nem húzódhat politikai választóvonal.
A kezdeményezés olyan közeget szeretne teremteni, amelyben egy pályakezdőnek nem kell a hallgatás és a pályája között választania, és amelyben egy társulati tag tudja, kihez fordulhat, ha sérelem éri.
A bejelentés nem jelentene automatikus ítéletet, de a hallgatás sem söpörhetné félre a történteket.
A Magyar Teátrumi Társaság szerint a szakmának azt is érdemes újragondolnia, amit korábban a színházi működés természetes velejárójának tekintett. „Nem azért, mert a színház gyengébb lett. Hanem mert közben talán többet tanultunk az emberi méltóságról” – fogalmaznak.
A felhívás végén a társaság közös gondolkodásra szólítja fel a szakma szereplőit: „Ne egymás ellen. Ne egy újabb kulturális vagy politikai vita kedvéért.” A kezdeményezés célja, hogy a magyar színházi életben az abúzus megelőzésének és kivizsgálásának legyenek közösen elfogadott szakmai keretei.
A közlemény teljes terjedelmében ITT olvasható.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, 2025 szeptemberében, 27 éves korában meghalt Koós Boglárka, a Budaörsi Latinovits Színház színésznője. A fiatal művész szeptember elején öngyilkossági kísérletet követően került kórházba, ahol napokig küzdöttek az életéért. Szeptember 7-én hunyt el. A tragédia kapcsán felmerült a színházi közeg felelősségének kérdése is: a Magyar Teátrumi Társaság már szeptember 5-én vizsgálatot sürgetett a Budaörsi Latinovits Színházban a tragédiához vezető okok feltárására.
Napi