Közel 200 hektáron termeszt csipkebogyót ökológiai szemlélettel a leányvári Herbafarm Kft. Az ültetvényt egy erősen erodált, kizsarolt területen hozták létre, ahol a hagyományos szántóföldi művelés tovább súlyosította volna a talajpusztulást.

A csipkebogyó jól alkalmazkodott a szélsőséges körülményekhez, de a jövedelmező termesztéshez önmagában ez sem elegendő: gépesítésre, szigorú technológiára, feldolgozásra és biztos piacra is szükség van.

A klímaváltozás és a talajromlás egyre több gazdaságot kényszerít arra, hogy a hagyományos növénykultúrákon kívül keressen új lehetőségeket. A Komárom-Esztergom vármegyei Leányváron működő Herbafarm Kft. egy nagyléptékű csipkebogyó-termesztési és -feldolgozási rendszer kialakításában találta meg a lehetséges kiutat.

A terület állapota határozta meg a növényválasztást

Rybaltovszki Péter, a Herbafarm Kft. tulajdonosa az Agroinformnak elmondta: a csipkebogyó mellett elsősorban a termőhely adottságai miatt döntöttek. Olyan földet vettek át, amelynek talaja erősen erodálódott és kizsarolódott.

A hagyományos szántóföldi művelés folytatása tovább gyorsította volna a kedvezőtlen folyamatokat, ezért olyan állandó kultúrát kerestek, amely képes megtörni ezt a negatív spirált.

„Több alternatívát megvizsgáltunk, végül a korábbi gyógynövényes tapasztalataink, a csipkebogyó jó alkalmazkodóképessége és a feldolgozásban rejlő lehetőségek miatt döntöttünk mellett”

– fogalmazott dr. Rybaltovszki Péter.

A tulajdonos szerint táj- és talajvédelmi szempontból már igazolódott a döntés helyessége. Gazdaságilag azonban még nem zárult le a történet, mert az ültetvény, a gépesítés és a feldolgozókapacitás kialakítása jelentős befektetést igényelt. A bevételeket eddig nagyrészt visszaforgatták a gazdaságba.

Van kereslet, de a piac nem korlátlan

A csipkebogyó iránt elsősorban a gyógytea-, az élelmiszer- és a kozmetikai iparban mutatkozik kereslet. A Herbafarm termékeinek legfontosabb piacai Németországban, Ausztriában és Svájcban találhatók.

Az értékesítési árat nagymértékben meghatározza az alapanyag beltartalma, többek között C-vitamin- és szervessav-tartalma, valamint minősítése és feldolgozottsága. A bio minősítésű, géppel betakarított és megtisztított termék magasabb értéket képviselhet, mint a konvencionális vagy vadon gyűjtött alapanyag.

Rybaltovszki Péter ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a piac stabil és növekvő, de nem korlátlan. A kizárólag támogatási lehetőségek miatt telepített ültetvények gyors terjedése túlkínálatot és komoly értékesítési kockázatokat okozhat.

Ezért a csipkebogyó telepítése előtt nemcsak a termesztéstechnológiát, hanem a feldolgozás és az értékesítés teljes rendszerét is meg kell tervezni.

A genetikai változatosság egyszerre előny és hátrány

Koczor Ádám kertészmérnök, növényorvos az Agroinformnak arról beszélt, hogy a csipkebogyó esetében nehéz klasszikus értelemben vett üzemi fajtahasználatról beszélni. A nyilvántartott változatok jelentős része nehezen beszerezhető, a vegetatív szaporítás pedig nagyüzemi körülmények között nem kiforrott.

A gazdaság ezért jellemzően magoncokkal dolgozik. Az így kialakuló növényállomány genetikailag nem egységes, ami ökológiai termesztésben akár előnyös is lehet.

„A genetikai változatosság növelheti az egész állomány ellenálló képességét. Ugyanakkor gyógyszeripari felhasználásnál nehezebb biztosítani az egységes és stabil beltartalmi paramétereket”

– mondta a szakember.

Saját laboratóriumot is kialakítottak

A csipkebogyó ellenálló növény, de termesztése növényvédelmi szempontból korántsem egyszerű. Koczor Ádám szerint a kultúrának három, plusz egy kiemelkedően fontos ellensége van: a pocok, a rozsda, a csipkebogyó-gyümölcslégy és a kései fagy.

Ezek mellett rendszeresen megjelennek kisebb jelentőségű kártevők és kórokozók is. Egy részük néhány évente felszaporodik, majd hosszabb időre szinte eltűnik. A pontos védekezéshez azonban először meg kell határozni, milyen fajjal állnak szemben.

A Herbafarm ezért saját laboratóriumot szerelt fel a rutinvizsgálatok elvégzésére. Előfordul, hogy a kártevők lárváit vagy a kórokozók tenyészeteit heteken át kell vizsgálniuk, mire pontos diagnózist kapnak.

„A védekezés első lépése, hogy tudjuk, mi ellen kell védekeznünk” – hangsúlyozta a növényorvos.

Az aszály ellenére is jó termésben bíznak

A 2026-os év számos magyar gyümölcskultúrában jelentős terméskiesést okozott, a leányvári csipkebogyó azonban kedvezőbb képet mutatott.

Rybaltovszki Péter szerint az idei termés meglepően jónak ígérkezik. Az aszály egyes növényvédelmi problémák jelentőségét mérsékelte, másokat viszont felerősített, összességében azonban várhatóan nem a szárazság lesz a jövedelmezőség legfontosabb korlátozó tényezője.

A kedvezőbb eredmény ugyanakkor nem kizárólag a csipkebogyó szárazságtűrésének köszönhető. A termőhelyválasztás, a technológiai fegyelem, az állomány folyamatos ellenőrzése és a megfelelően időzített beavatkozások egyaránt szükségesek hozzá.

Koczor Ádám szerint ezért félrevezető lenne a csipkebogyót a klímaváltozás nyertesének nevezni.

„A klímaváltozásnak nincs nyertese, csak vesztesei vannak. A feladat a veszteségek minimalizálása az alkalmazkodóképesség növelésével.”

Átalakított szőlőkombájnnal szüretelnek

Egy közel 200 hektáros ültetvény termését kézi munkával már nem lehetne gazdaságosan betakarítani, ezért a Herbafarm átalakított szőlőbetakarító kombájnt használ.

A leszedett csipkebogyót alacsony hőmérsékleten megszárítják, majd tisztítják, törik, magozzák és eltávolítják róla a szőrös részeket. A gyümölcshúsból teaalapanyag készül, a magból pedig csipkebogyómag-olajat préselnek.

A termékeket részben ipari partnereknek értékesítik, részben saját márkanév alatt juttatják el a vásárlókhoz. A feldolgozásnak köszönhetően a termés több része is hasznosul, és jóval nagyobb hozzáadott érték keletkezhet, mintha kizárólag nyers alapanyagot adnának el.

Nem csipkebogyó-nagyhatalomra van szükség

A leányvári tapasztalatok alapján Magyarország akár jelentős csipkebogyó-termesztő országgá is válhatna, a szakemberek szerint azonban nem a megtermelt mennyiség növelése lenne a helyes cél.

Koczor Ádám úgy véli, a magyar agrárium egyik visszatérő hibája, hogy elsősorban alapanyagot termel, miközben kevés figyelmet fordít a feldolgozásra, a piacépítésre és a végfelhasználók elérésére.

„Az alapanyag-előállítás nem maradhat végcél. Feldolgozókapacitásra és piacépítésre van szükség ahhoz, hogy a terményből valódi termék szülessen” – mondta.

Rybaltovszki Péter szerint a mezőgazdaság sérülékenységét az is növeli, hogy a világ élelmiszer-termelése nagyon kevés növény- és állatfajra épül. Miközben több ezer növényfaj alkalmas termesztésre, kereskedelmi forgalomba csak töredékük kerül.

A Herbafarm tulajdonosa ezért nem csipkebogyó-termesztők tömegét tartja szükségesnek, hanem olyan agrárinnovátorokat, akik a megszokott vetésforgón kívül is keresik a termőhelyhez, az éghajlathoz és a piaci igényekhez illeszkedő lehetőségeket.

A leányvári ültetvény így nem csupán egy különleges növénykultúra nagyléptékű termesztési kísérlete. Azt is megmutatja, hogyan lehet egy leromlott területen a genetikai változatosságra, a technológiai tudásra, a gépesítésre és a feldolgozásra építve új gazdálkodási modellt kialakítani.