A francia Ligue 1 mellett a Bajnokok Ligájában is újrakoronázták a PSG-t, a budapesti döntőben legyőzött Arsenal pedig 22 év után ült vissza a Premier League trónjára. Eközben hazája bajnokságában a Bayern (Bundesliga), a Barcelona (La Liga) és az Inter (Serie A) is úr a háznál. De nincs megállás, miközben a Sports Illustrated vérakozásai szerint Harry Kane (Bayern/Anglia) nagyobb eséllyel viheti haza az Aranylabdát, mint Lamine Yamal (Barcelona/Spanyolország) vagy Kylian Mbappé (Real/Franciaország), már elrajtolt az új BL-szezon és lassan a Nemzetek Ligájában is útjára indul a labda – Magyarországgal immár nem az elitben, hanem a B-ligában.

Dióhéjban így lehetne összefoglalni a futballvilág történéseit, és miután a szeptember 1-jei határidő kíméletlenül rácsapta a transzferablakot a klubokra, érdemes egy kicsit hátradőlni, és évtizedes távlatban szemlélni az átigazolási piacot. A Football Benchmark a 2017 és 2026 közötti tíz nyári átigazolási időszakban minden évben a 100 legdrágább, véglegesen megvalósult játékosmozgást vizsgálta. A mintában így összesen ezer transzfer szerepel, mintegy 34,4 milliárd euró – több mint 12 ezer (!) milliárd forint – értékben. Az összehasonlíthatóság érdekében a kutatás nem számolta bele a kölcsönszerződéseket, a kölcsönök kivásárlását, az ingyenes igazolásokat, valamint a bónuszokat és egyéb feltételes tételeket.

A számok alapján a prémium futballpiac egyértelműen drágább lett. A 2026-os nyár 100 legnagyobb átigazolása összesen 4,86 milliárd eurót ért, ami 16 százalékkal több a 2025-ös 4,19 milliárdnál, és 66 százalékkal haladja meg a 2017-es 2,93 milliárdot. Az emelkedés ráadásul nem pusztán néhány szupersztár rekordigazolásának következménye: a lista alsóbb szintjein is jelentősen feljebb kerültek az árak.

Már nem ugyanazt jelenti a „nagy igazolás”

Jól érzékelteti a változást, hogy 2017-ben a századik legdrágább átigazolás mindössze 14 millió eurós tétel volt, 2026-ban viszont már 25 millió euró kellett ugyanehhez a helyhez. A tízedik helyezett átigazolás értéke közben 44,7 millióról 87,5 millió euróra emelkedett. Vagyis ami egy évtizeddel ezelőtt még a piac felső szegmensébe tartozott, az ma könnyen csak a top 100 küszöbére elegendő.

• A legdrágább tíz átigazolás összértéke idén először lépte át az egymilliárd eurós határt: 1,15 milliárd euróra rúgott.
• Ez egyetlen év alatt 30 százalékos, 2017-hez képest pedig 38 százalékos növekedést jelent.
• A trend természetesen nem volt töretlen: a Covid-válság időszakában visszaesett a költés, majd az évtized derekához érve ismét egyértelmű növekedési pályára állt.

A drágulás mögött ugyanakkor nem az áll, hogy a klubok egyre fiatalabb játékosokra vadásznának. A legnagyobb átigazolásokban szereplő futballisták átlagéletkora 2017-ben 23,9 év volt, 2026-ban pedig 23,5 év. A 22–25 éves korosztály mind a tíz vizsgált időszakban a legnagyobb csoportot jelentette, az összes top 100-as átigazolás mintegy felét adva. A 19–25 év közöttiek aránya 68-ról mindössze 70 százalékra nőtt.

A piac tehát sokkal inkább drágább lett, mint fiatalabb. A harmincadik életévüket betöltött játékosok mindössze 44 alkalommal szerepeltek a vizsgált ezer átigazolásban. Magyarán ez azt mutatja, hogy a klubok a legnagyobb összegeket továbbra is olyan futballistákra fordítják, akik előtt több évnyi csúcsteljesítmény állhat, és akiknek későbbi értékesítésében is komoly gazdasági potenciál van.

A Premier League elszívja a piacot

A legnagyobb szerkezeti változás azonban nem a játékosok életkorában, hanem a vásárlók és az eladók oldalán történt. A Premier League klubjai 2017-ben a top 100 átigazolási értékének 42 százalékát adták vásárlóként. Ez 2019-ben 31 százalékra csökkent, majd 2022-től négy alkalommal is meghaladta az 50 százalékot. 2026-ban már 63 százalékos részesedést értek el, ami 3,07 milliárd eurós költést jelentett.

Közben a másik négy topliga – a La Liga, a Serie A, a Bundesliga és a Ligue 1 – együttes részesedése 54 százalékról 29 százalékra esett. A szaúdi klubok 2023-ban rövid időre komoly kihívást jelentettek az európai piacnak, amikor a nem európai ligák részesedése 17 százalékra ugrott, 2026-ra azonban ez mindössze 5 százalékra mérséklődött.

A Premier League súlya azonban már nemcsak a vásárlásoknál látványos.

• Az angol klubok 2017-ben a top 100 átigazolásból származó bevételek mindössze 19 százalékát szerezték meg, 2026-ban viszont már 41 százalékát, csaknem 2 milliárd eurót.
• Ez több, mint a másik négy topliga együttes részesedése. Különösen beszédes, hogy idén a top 100 átigazolásból 22 angol klubok közötti üzlet volt, szemben a 2017-es 14-gyel és a 2019-es mindössze hat tranzakcióval.

A folyamatnak van egy másik fontos oldala is: a játékosnevelésben erős, kisebb piacok továbbra is jelentős „beszállítói” szerepet töltenek be. Az öt topliga utáni európai bajnokságok klubjai 2026-ban a top 100 átigazolási bevételeinek 13 százalékát kapták, miközben a vásárlásokból mindössze 3 százalékkal részesedtek. Az európai másodosztályú klubok további 7 százaléknyi bevételt könyvelhettek el, miközben a vásárlói oldalon egy százalékot sem értek el. A tehetségek felkutatása, fejlesztése és későbbi értékesítése így továbbra is a futballpiac egyik legfontosabb üzleti modellje.

Chelsea: a futballpiac egyik legfontosabb kereskedőháza

Ha egyetlen klubbal kellene érzékeltetni a prémium átigazolási piac működését, az elmúlt tíz év alapján a Chelsea lenne a kézenfekvő példa. A londoni klub 43 alkalommal szerepelt a vizsgált top 100-as vásárlások között, kilenccel többször, mint bármely másik egyesület, és összesen 2,28 milliárd eurót költött ezekre az igazolásokra. Ez több mint félmilliárd euróval haladja meg a második Manchester City költését.

A Chelsea eladóként is az első helyen áll: 35 top 100-as játékosért összesen 1,46 milliárd eurót kapott. A listán olyan nevek szerepelnek, mint Eden Hazard, illetve a klub akadémiáján nevelkedett Tammy Abraham, Fikayo Tomori, Marc Guéhi, Mason Mount és Ian Maatsen. 2026-ban pedig Enzo Fernández Manchester Cityhez szerződése 145 millió eurós üzletet jelentett a londoni klub számára.

A Chelsea mögött a futballgazdaság két eltérő modellje rajzolódik ki. A legnagyobb vásárlók között hat Premier League-klub – a Chelsea, a Manchester City, a Manchester United, az Arsenal, a Tottenham és a Liverpool – mellett a Paris Saint-Germain, a Juventus, a Real Madrid és a Barcelona található. Az eladói oldalon ugyanakkor sokkal változatosabb a mezőny: Leipzig, Monaco, Ajax, Benfica vagy Lille típusú klubok bizonyítják, hogy a tehetségkutatás, a játékosfejlesztés és a megfelelő szerződéses stratégia önálló, komoly üzleti modellé vált.

A Football Benchmark elemzésének egyik legfontosabb tanulsága ezért az lehet, hogy a futballista ára és valódi piaci értéke nem feltétlenül ugyanaz. Egy átigazolási díjat ugyanis nemcsak a játékos teljesítménye, életkora vagy potenciálja határoz meg, hanem a szerződés hossza, a klubok pénzügyi helyzete, a vevő sürgőssége, a kínálat és kereslet, illetve az adott piac ereje is. A prémium futballpiac tíz év alatt jelentősen drágult, de a számok mögött egyre inkább egy összetett, globális sportgazdasági rendszer működik.